Tanárnő
2009 július 7. | Szerző: Nurse
a tanárnő
minden reggel
a madarakkal felkelt
hajtotta valami
nyugtalanító vágyakozás
csengőszó
gyermeknevetés
vagy csak a belé ivódott
tudást akarta átadni
megtanítani mindent
minden reggel
magára vette
viseltes ruháit
a tükör előtt
ősz haját fésülte
kisimította
gyűrött ráncait
aztán a könyvet
a hóna alá dugta
az élet osztálykönyve
benne a világ
fontos dolgai
minden reggel
elindult halkan
kerülő utakon
hogy senki meg ne lássa
apró léptekkel
csoszogva
emelt fejjel
botra támaszkodva
ment csak előre
ment az iskolába
nekem a vers
2009 június 26. | Szerző: Nurse
nekem a vers
legyen dal
szerelmét hívó
madár csicsergése
egy csendes
hozsanna
tenger morajlása
égbe szálló
altatóének
nekem a vers
legyen ritmus
együtt dobbanjon
a szívvel
hívjon harcra
szent háborúra
kísérjen el az úton
himnusz legyen
amit értek
nekem a vers
legyen ünnep
leginkább vasárnap
damaszttal terített
asztal
hosszú útról
érkező vendég
akit tárt karokkal
visszavárnak
Három napja
2009 június 23. | Szerző: Nurse
valami furcsa nyomás
az van ma bennem
belém költözött
talán félek
egy apró villanásnyi
békétlenség
talán az szorít
nem ad levegőt
megkötöz erősen
nem hagy
repülni a széllel
vagy a reménység
hogy nem volt
hiábavaló
a három napja
szakadó eső
Fülkében
2009 június 17. | Szerző: Nurse
A szomszéd fülkében
öltözött éppen.
Egy ruhát próbált,
talán épp az áhítottat.
Apró lányka,
copfos, cserfes,
benézett hozzá,
be a függönyrésen.
Egy pillanat volt csak,
egy meghitt, kedves,
amikor ámulattól
őszinte és lelkes
hangon felkiáltott:
Milyen gyönyörű vagy!
Aztán fordult,
futott a boltba,
hozott egy férfit,
csak úgy, kézen fogva.
Nézze meg ő is,
a csekélyke fényben,
a félhomályban,
át a függönyrésen.
Nézze a nőt,
a nagyon szépet,
csodálja ő is,
az új ruhában
a leggyönyörűbbet.
Silentium
2009 június 12. | Szerző: Nurse
Kezdetben nagy lesz a csönd
biztosan.
Azután majd lassan
megszokom ezt is,
mint minden mást.
Kicsit belerévedek
a múltba,
emlékfestéket vakarok,
miközben állok, várok,
mindig csak arra,
hogy mozduljon valami,
talán egy láthatatlan szál,
egy dallam, ütem,
amit dúdolni lehet
álmodozva.
Aztán elmúlik ez is.
Túlélhető.
Vége a háborúnak.
Most már nem leszek
áldozat,
talán nem halok bele.
Apró forgácsként
pattogzik le rólam a máz,
mégsem roppan össze
édes csoki-életem.
Megkaptam mindent
2009 június 9. | Szerző: Nurse
Megkaptam mindent,
kérnem sem kellett.
Korsó vizet az útra,
árnyas ligetet,
hogy megpihenjek,
ha a kapaszkodó
túl meredek volna.
Megkaptam mindent.
Kötöttek hátamra
vászonból batyut,
faragott botot
nyomtak a kezembe,
az legyen társam,
ha elhagyom a falut.
Megkaptam mindent.
Útszéli Krisztust,
kopott pléhkeresztet,
legyen hol imára
hajtani a térdem,
ha majd a Golgota
túl nehéz lesz.
Apró 2.
2009 június 8. | Szerző: Nurse
Apró kockákba zárt
életmaradékaim
cipős dobozba szépen
sorba rakva –
jó lesz még valamire
Megállt kicsit
2009 május 29. | Szerző: Nurse
megállt kicsit
csak úgy
a botjára támaszkodva
talán elfáradt a nagy úton
megállt a kápolna
nyitott ajtajában
misére éppen
az olvasó a csuklóra tekerve
imakönyv a kézben
megállt csak egy sóhajtásra
apró imára
egy üdvözlégyre
vagy csak emlékezni
valami elmúlt világra
megállt kicsit levegőt venni
egy pillanatra
egy szóra csak az Úrral
megállt kicsit elindulni
játék
2009 július 14. | Szerző: Nurse
lassan elveszik
szememben az arcod
kutatom fülemben
az utolsó hangod
emlékszel
pillanatmorzsák kergetőznek
szemed színe,
mosolyod íve
egy érintés az államon
borosta az arcodon
egy mozdulat csak
ahogy intesz
egy köszöntést
vagy búcsút
ma már mindegy
egy utolsó ölelés
néhány könnycsepp
lassan elveszítlek
félek
magam maradok
az idő könnyű
játékszerének
Oldal ajánlása emailben
X