Gyász
2008 augusztus 14. | Szerző: Nurse
Süni időnként nem tudott mit kezdeni a gyásszal. Nem a saját gyászával, hanem másokéval. Valahogy mindig volt benn egy távolságtartás, egyfajta hidegség ezekben a helyzetekben, ami persze csak látszólagos, a bizonytalanság leplezésére szolgáló valami volt, de a külső szemlélő esetleg fennakadhat ezen a „szívtelenségen”. Pedig szíve szerint magába roskadna maga is, levenné a keresztet az itt maradó válláról, együtt sírná el a bánat könnyeit, de ehhez soha sem volt elég bátorsága. Időnként mozdult is, hogy tegyen valamit, egy kézfogást, egy ölelést, egypár vigasztaló szót, de az utolsó pillanatban mindig megállította valami. Így csak állt a háttérben némán, és csak belülre sikította, hogy mennyire szeretné mindezeket megtenni. Egy barátja szerint az ember születésétől fogva a halálra készül. Éppen ezért, szerinte az egy magasztos, megkönnyebbült sóhajtás kellene, hogy legyen az ember életében. Süni nem így látja. A halál olyan végleges, visszafordíthatatlan, szomorú dolog. Soha nem vette észre benn a magasztosságot, a megkönnyebbülést. Különösen a gyászolók arcán figyelte meg épp az ellenkezőjét. Végtére is valami üresség, fájdalmas üresség az, ami körüllengi őket. A könnyek sem a boldog beletörődés könnyei. Az összetört, könnyáztatta arcokat, a feketeséget, sírra boruló itt maradót egyáltalán nem érezte megnyugtatónak. De, talán benne van a hiba. Süni az életre esküszik.
Ima
2008 augusztus 8. | Szerző: Nurse
Jégkunyhóm forró katlanában
néma imát mondok Érted.
Hálaimát, boldog Hozsannát
dalol az ajkam, talán megérted.
Szeretem….
2008 augusztus 7. | Szerző: Nurse
Szeretem
… érezni a
virág illatát, még mielőtt meglátnám a szirmokat
… érezni a kaptatót, még
mielőtt meglátnám a hegyet
… érezni a víz ízét, még
mielőtt a forrást megtalálnám
… érezni a reggelt, még
mielőtt feljönne a nap
… gyönyörködni a
szivárványban, még mielőtt lezúdulna az eső
… hallani a csicsergést,
még mielőtt meglátnám a madarat
… látni az út végét, még
mielőtt rálépnék
… látni a fát, még mielőtt
az árnyékában hűsölnék
… tudni a következő
szavadat, még mielőtt eszedbe jutna
jelölés
2008 augusztus 6. | Szerző: Nurse
Hosszasan gondolkoztam. Hánytam-vetettem, mérlegeltem. Aztán döntöttem. Nehezen. Kevés ez az öt hely, kevés, mert annyi kreatív blogger van, annyi jól gondolkozó, író nő és férfi ezen az oldalon. De szelektálni kellett, hát válogattam. Aikiet kihagytam, azoktól elnézést, akik kiválasztattak, azoknak gratuláció!
Íme a jelöltek:
Velike (https://velike.cafeblog.hu/ ) Vele elfogult vagyok, hiszen a barátaim között üdvözölhetem. Írásai gondolatok, tiszták és érthetőek. Minden szava a szíve mélyéről jön, életének darabkája. Az egymás alá írt mondatok mindig elindítanak egy gondolatsort. Bevallom, sokszor Ő az ihletgazdám.
Dr@gon (http://dragonscafeblog.hu/ ) Szeretem a meséit. Magával ragadnak, érdekesek, fordulatosak. Tetszik az életfelfogása, bár nem ismerem, csak az írásai, hozzászólásai alapján.
Nagymami ( https://nagymami.cafeblog.hu/) Imádom, ahogy az unokájának a mindennapjait bemutatja. Sok hozzászólását olvastam már, és nagyon érdekes embernek érzem.
K alias Zöld Szilva (https://zoldfulu.cafeblog.hu/ ) Itt mindig szól a zene, lehet mosolyogni, elidőzni kicsit a hétköznap szürkesége közepedte.
Díjat kaptam!
2008 augusztus 5. | Szerző: Nurse
Szabadságról jöttem éppen. Mit sem sejtve léptem be ide, és egy csodás ajándékot kaptam Magnolitól. Tudom, hogy nem is igazán érdemelem meg, hiszen én ritkán írok, azt is csak kevesen olvassák, mégis nagyon jól esett ez a gesztus. Köszönöm. Minden alkotó ember életében fontos, hogy visszajelzéseket kapjon. Visszajelzést, hogy amit csinál az milyen? Mennyire szólít meg másokat, mennyire lehet “levenni” azt, amit mondani akar. Ez a díj most a legjobbkor jött. Még egyszer köszönöm!
https://magnoliacska.cafeblog.hu/
A szabályok szerint:
– kiteszem a logót a blogomba
– belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
– megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
– üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek
A jelölésről hamarosan döntök!
Félelem-Démon
2008 augusztus 5. | Szerző: Nurse
Amikor úgy érzed, vége, hogy nincs tovább, hogy az egész életed nem más, mint vegetáció, na, akkor kell belemosolyogni az Élet képébe! Akkor kell a démonoknak ajtót mutatni, vagy egyszerűen csak megfogni a grabancukat és kitenni őket az ajtó elé, vagy becsomagolni jó szorosan egy újságpapírba és bedobni őket a kandalló lángjába. A félelem démona minden ember lelkében ott van. Ő a legkegyetlenebb mindközül. Az enyémben éppúgy, mint a Tiédben. De talán még a legnagyobb hangú politikuséban, a gyárigazgatóéban, a katonáéban, a bérgyilkoséban, a világméretű holding elnökének szívében is. Démona csak annak nincs, akinek a szívében nem lakik szeretet, de az meg beteg ember, lelkileg beteg. Egy dolgod van: Ne engedj utat a démonaidnak! Ha így teszel, akkor visszakoznak, akkor nem mernek támadni. Észrevetted, hogy a kutya is akkor támad, ha megérzi a félelmet? Ösztönlény, mint ahogy a félelem démona is. Igen, az élet ajándék. Meg kell becsülni minden egyes percét. Ma itt vagyunk, de ki tudja, itt leszünk-e holnap is? Éppen az idő rövidsége miatt kell megbecsülni ezt a legdrágábbat, amit a Sors adhatott. Ne engedd magadhoz a félelmet, nézz szembe vele, köpj a szemébe, mondd meg Neki, hogy rossz helyen jár. Akarj, nagyon akarj élni, mert az élet szép, még akkor is, ha időnként egyedül érzed magad a démonaiddal!
Ajándék
2008 július 19. | Szerző: Nurse
Akárhogyan is nézem, ajándék az élet. Mi itt csak amolyan átutazók vagyunk. Még azt sem tudjuk igazán, hogy ez az utazás mennyi ideig tart majd. Lehet 1 perc, 1 óra, néhány hónap, vagy több tucat év. Néha szeretném tudni, hogy mennyi ideig is tart ez az egész kirándulás, hogy mennyi minden fér még bele. Rettegek attól, hogy nem lesz időm útjukra bocsájtani a gyermekeimet, hogy nem vigyázhatok az unokáimra, hogy nem látom, megállják-e a helyüket az életben. Nem magam miatt aggódom. Én már éltem valamicskét. Tapasztaltam dolgokat, én már fogyasztottam az ajándékomból. Néha keserű volt a csokoládé, de olyankor mindig arra gondoltam, hogy ez is ajándék, valami oka mindennek van. Az édes élet is elkísért az utamon. Szerettem, szerettek. Nagyon, és kevésbé nagyon. Ez így van rendjén. Ha ismerném, tudnám a végét, akkor sem változtatnék. Legfeljebb nem vennék új kabátot, de az alapvető dolgok változatlanok maradnának. Az élet úgysem az új kabátok és cipők függvénye. Sokkal inkább a szereteté. Ha szerető emberek, barátok vesznek körül, mindenem van, de, ha megvan mindenem, csak barátaim nincsenek, akkor semmim sincs. Szeretem az ajándékokat. Nem kapni, adni. Két ajándékot fogadok szívesen mégis: a szeretetet és az életet.
Cash & Carry
2008 július 18. | Szerző: Nurse
Ragaszkodom a virágjaimhoz. Talán túlzottan is.
Mégis, ha, Neked nagyobb szükséged van rá, akkor vidd! Legyen a Tiéd!
Egyet azért kérek! Ne dobd majd árok szélére, ne dugd majd a szoba mélyére! Gondozd és gyönyörködj Benne, mint én tettem, míg le nem szakítottad.
Fekszem
2008 július 18. | Szerző: Nurse
Az Élet nevű koporsóban fekszem. Mozdulatlan, ahogy illik. Üres fejjel felhőket bámulok éjszaka, vaksötétben tapogatom a semmit. Torkomat fojtogatja a szememből patakzó, millió kincs. Apró gyöngyszemek. Nem félek. Mégis fázom, bár lázálmok gyötörnek. Elvettek Tőlem valamit. Valamit, amit úgy hívnak Élet. Meghaltam kicsit, bénult mozdulatlanságomban helyettem ma csak a kincsek beszélnek. Aztán eltelik ez is. Nem is kell hozzá a beszéd. Minek az? Kár az értelmét keresni. Fekszem némán, kiégett aggyal, percek múlnak ólomlábon, és az Én megint nem tett semmit.
Fájdalom
2008 augusztus 15. | Szerző: Nurse
Tudod Süni, az érzelmek ijesztőek. Különösen a fájdalom az. Pedig, ha nem tudsz együtt élni a fájdalommal, akkor lehetnek szebbnél szebb érzelmeid, azokat sem tudod megfelelő módon becsülni. Hiába érzed a szerelmet, ha előtte nem jártad meg a poklok poklát egy másik érzelem útvesztőjében. Hiába érzel jóllakottságot, ha még soha sem éheztél. Minden éremnek két oldala van, minden nappal után jön egy éjszaka. És ezeken az átvirrasztott éjszakákon tudod meg, hogy milyen jó is Neked, hogy van fájdalmad. Hogy egyáltalán van mit érezned, van hegyed, amit megmászhatsz, van szárnyad, amivel repülhetsz. A kopasz, kiégett pusztán nem terem gyümölcs, a sziklarepedésekben ritkán bújik meg élet, a bezárt szívekben ritkán virágzik szeretet. Ne félj a fájdalomtól Süni, örülj, hogy van fájdalmad!
Oldal ajánlása emailben
X