Apa

2010 augusztus 12. | Szerző: Nurse |

 

– Nem megy ez nekem!

Apa a televíziót nézte, közben kávét ivott és csüggedten megismételte:

– Nagyon nem megy ez nekem!

– Mi nem megy neked? – kérdezte Anya a másik szobából szórakozottan. Éppen az ágyneműt húzta át, félig belebújta a paplanhuzatba, hogy aztán könnyebben igazíthassa helyére a sarkokat. A párnákkal éppen végzett, amikor meghallotta Apa hangját a nappaliból.

 Apa nem felelt azonnal. A betörőt nézte, aki éppen belépett a nyitott ablakon – persze csak a tévében. Fekete mackónadrág, póló, fekete sapka, már ahogy a betörőéknél szokás. Éppen kipakolta a szekrényből a ruhákat, a fiókokban pénzt keresett, kis dobozkákban ékszereket. Közben persze nem felejtett el egy-egy gyanakvó oldalpillantást küldeni a kamera felé. Hirtelen megmerevedett, talán valami kis neszt hallott, de nem jött senki, talán csak a szél lebbentette meg a függönyt. Kényelmesen kihordta a tévét, a DVD lejátszót, benézett a hálószobába, ahol a házigazda az igazak álmát aludta, majd a szürke Opel elhúzott a szomszéd kapu elől az éjszakába.

Apát a reklám felerősödött hangja hozta vissza a valóságba.

– Egyszerűen nem áll rá a kezem!

– Mire? Mire nem áll rá a kezed? – Anya megjelent az ajtóban. Kezében az éppen lehúzott szennyes nagy gombóccá összegyúrva.

– Á, Te! – Anya indult volna vissza, hogy folytassa a megkezdett munkát – Ne legyél már ilyen kishitű! Majd sikerül, ha ma nem, akkor holnap! Vasasné is mondta, hogy szól az érdekedben. Mások is voltak már munkanélküliek és mégsem állt meg a világ!

– Vasasné! Ugyan!  Vasasnénak csak a szája jár, még talán örül is, hogy szívességet kértél tőle, így legalább tovább henceghet, hogy milyen fontos ember az ura. Nem forog ez a vacak kerék!

– Csak nem arról a hülye porszívóról beszélsz? Azt hittem a munka miatt vagy … Á, hagyjuk! Holnap majd beadom a szerelőhöz!

– Nekiugrok újra! Még, hogy szerelő!

– Ne ugorj neki! Jó az úgy, ahogy van!

– Zsolti itthon van? – kérdezte lemondóan Apa.

– Átment Bajorékhoz. A kis Zolika hívta valami szülinapi buliba.

– Idén az sem lesz. Szülinapi parti, ha nem kapok munkát, az is elmarad, meg a nyaralás.

– De kapsz, az Isten áldjon meg! Miért ne kapnál?- fortyant fel Anya.

Apa csak bólintott, ki akart osonni, hogy a további beszélgetésnek elejét vegye, de Anya visszahúzta.

– Esetleg Bajor is segíthet!

– Bajor? Összefutottam vele az iskola előtt. Éppen Zsoltira vártam. Jött a flancos Volvójával, öltönyben, napszemüvegben, a lejátszóból üvöltött a zene. Ki se szállt a kocsiból, ott terpeszkedett, hogy mindenki lássa, nem akárki ám ő! Majd pont ő fog segíteni!

– Ne legyél már mindenkivel ennyire bizalmatlan! Ha tudná, hogy felszámolták a céged és munkanélküli vagy, biztosan segítene. A felesége olyan kedves nő. Egymás mellett ültünk a szülői értekezleten.

Anya megállt egy pillanatra, mintha éppen akkor jutott volna eszébe valami, visszalépett Apához és így szólt:

– Ha tudni akarod, megfigyel.

– Kicsoda?

– Hát a Zsolti!

– Miért? Mondott valamit?

– Semmit – Anya kuncogott – Csak azt, hogy Apa mindig a suli körül mászkál.

– Ez azért nem olyan nagy megfigyelés – közben arra gondolt, hogy hány hónapja ténfereg már az iskola körül, hány hónapja lődörög az utcán egész nap, hogy ne kelljen szembenéznie azzal, hogy nincs munkája, hogy az asszony tartja el, hogy hiába kopogtat bárhol, zárt ajtókat talál. Olyan megalázó helyzet

– Talán szégyell? Nem szerei, ha megvárom?

– Azt nem mondta.

– Persze, inkább a barátai! A Volvós Zolika…

– Ugyan! Mindig odaszalad hozzád!

– Odaszalad! Aztán egyszer csak nem szalad oda, mert szégyelli, hogy az ő apja nem flancos autóval megy érte.

– Miket beszélsz? Ezt a hülyeséget!

– Ez egyáltalán nem hülyeség! Kinek kellek én?

– Nem vagy normális! – szólt még vissza Anya, miközben a szennyest bevitte a fürdőbe.

– Á, semmi! Nem érdekes. Megnézem, mi baja, ennek a vacak porszívónak!