Kertészek

2009 november 20. | Szerző: Nurse |

 

A domb oldalában, a helyiek csak hegynek hívták, két ember beszélgetett a vénséges diófa árnyékában. A fa levelei már kezdtek rozsdásodni, de még kellemes, hűsítő árnyékkal szolgált a fáradt földműveseknek. A két ember a fahasábokból összeállított padon üldögélt, előttük a kecskelábú asztalon kancsóban bor. Az egyik ember hajlott hátú, kérges kezű, bajuszos, öreg, a másik sihedersorból épp kilépő nyurga, egyenes hátú.

Egy darabig nézték a tájat. A szőlőt és a fákat, lefelé húzódó veteményest, a gazdagon termő gyümölcsöst, amikor a fiatalabbik megszólalt.

– Mester! Nem értem én ezt. Elnézem a kertjeinket. A Jóisten gazdagon megáldotta mindkettőnkét. A termés szebb és jobb, mint évekkel előtte. Jég nem verte, vihar nem tépázta, aszály nem sújtotta, mégis a te kerted gyümölcsei sokkal szebbek, illatosabbak, ízesebbek. Mi ennek ez oka? A talaj ugyanaz, hiszen a kertjeink egymás mellett vannak, a nap egyformán süti, az eső is egyformán öntözi, mégis látható a különbség.

– Tudod, fiam, nem olyan nehéz dolog ez. Amikor elvetjük a magot, bizton remélhetjük, hogy ugyanolyan szép növény hajt ki mindegyik csírából. Pedig ez közel sincs így. A mag ágyát gondosan, nehéz munkával elő kell készíteni. Felásni a földet, minél puhábbra összetörni, tápláló trágyával feltölteni, hogy a magnak más dolga ne legyen, csak növekedni.

– Értem én, Mester! Így is tettem a tavasszal. Gondosan ástam, trágyáztam és öntöztem, egy darabig nem is volt semmi hiba. Aztán mégiscsak elromolhatott valami, mert az én növényeim, bár nőnek és zöldek, de gyümölcsöt alig-alig adtak, csak erőtlenül kókadoznak.

– Értelek én, fiam! – mosolyodott el az öreg – Tudod, a kertedet gyomlálni kell, hogy a gaz ne tegye tönkre az értékes növényeidet. Ha hagyod a gyomot eluralkodni a kertedben, az elszívja az életet a hasznos zöldségedtől.  Mert az egyszerre nő, a gaz és a növény, de amíg a gaz erős, ezer gyökérrel kapaszkodik a földbe, addig a növényed gyenge, neki segítség kell. Ha nem segítesz, észre sem veszed és a gyomlálatlan kerted ebek martalékává válik.

Ha a gyomlálással végeztél, a növényeid vadhajtásait is meg kell nyesned. Ha hagyod, hogy minden hajtás élje a saját életét, azt veszed majd észre, hogy bár a növényed buja, és hatalmas, de gyümölcsöt alig terem. Sokszor a legszebb hajtástól kell megválnod, hogy a kívánt eredményt elérd. Ez a legnehezebb dolog a kertészetben. Van egy hited szerint gyönyörű hajtásod, de ki kell vágnod, hogy a végső eredmény szebb és kívánatosabb legyen. Tudod, fiam, időnként a gyümölcsökből is áldozni kell a többi javára. Ez a természet rendje. Tanuld meg, csak az válhat jó kertésszé, aki nem sajnálja az időt és a fáradtságot, hogy megtanulja, melyik hajtás a vadhajtás és melyik fog ízletes gyümölcsöt teremni.

Ezt mondta az öreg, aztán töltött a borból mindkettejüknek, szemével végigsimított szeretett kertjén és lassan, a bajusza alatt mosollyal pipára gyújtott. A lemenő nap vörös-sárgára festette mindkettejüket.