Pár-beszéd

2011 február 27. | Szerző: Nurse |

 

– Uram! Már
megbocsájtson, nem húzódna odébb egy kicsit? Teljesen elveszi előlem a
kilátást!
– Ugyan már, Hölgyem! Miféle kilátást? Ezen a
mocskos ablakon keresztül nem lehet látni semmit! Egyébként is, maga tapos
folyton a lábamra a tűsarkával!
– Még hogy én? Magánál elmentek otthonról! Nem
látja, hogy ez nem tűsarok? Na, jó! Akkor mondom érthetőbben! Belesétált az
intim szférámba!
– Hogy mibe sétáltam én bele? Tudja maga, miről
beszél? 
– Annyira közel jött hozzám, hogy érzem az
illatát!
– És zavarja az illatom?
– Épp ellenkezőleg!
– Akkor végképp nem értem a problémát!
– Férjes asszony vagyok!
– Na, és! Távol áll tőlem ismerkedni kegyeddel!
– Nem tetszem magának? Hát olyan csúnyának tart?
Nem elég csinos s frizurám? Nem csillog eléggé a szemem? Vagy a ruhámmal van
baj? Nem elég divatos?
– Dehogy! Minden a helyén van! Keskeny a dereka,
kerekdedek a mellei, kellemes a mosolya.
– Na, ugye!
– Meghívhatom egy italra? Leszállunk itt az
Astorián, tudok egy kellemes kávézót.
– Na, végre! Már azt hittem, soha nem kérdezi meg.