játék

 



lassan elveszik

szememben az arcod

kutatom fülemben

az utolsó hangod

emlékszel

pillanatmorzsák kergetőznek

szemed színe,

mosolyod íve

egy érintés az államon

borosta az arcodon

egy mozdulat csak

ahogy intesz

egy köszöntést

vagy búcsút

ma már mindegy

egy utolsó ölelés



néhány könnycsepp

lassan elveszítlek

félek

magam maradok

az idő könnyű

játékszerének



 



Tovább a blogra »