minden reggel
a madarakkal felkelt
az öregotthon
fehér falai között
aprócska szobában
élt ott hontalan
hajtotta valami
nyugtalanító vágyakozás
csengőszó
gyermeknevetés
a megszokás
vagy csak a
tudást akarta átadni
megtanítani mindent
minden reggel
magára vette
viseltes ruháit
ott hol otthonát
folyton kereste
a tükör előtt
ősz haját fésülte
kisimította
gyűrött ráncait
aztán a könyvet
a hóna alá dugta
az élet osztálykönyve
benne a világ
fontos dolgai
minden reggel
elindult halkan
az otthonból oda
hol mindig otthon van
kerülő utakon
hogy senki meg ne lássa
apró léptekkel
csoszogva
emelt fejjel
botra támaszkodva
ment csak előre
ment az iskolába