1.0reggelhttps://reggel.cafeblog.huNursehttps://reggel.cafeblog.hu/author/Nurse-2/<P> </P> <P><I style="mso-bidi-font-style: normal"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p></SPAN></I></P> <P><I style="mso-bidi-font-style: normal"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300">„Indulj el egy úton<BR>Én is egy másikon<BR>Hol egymást találjunk<BR>Egymáshoz se szóljunk”<o:p></o:p></SPAN></I></P> <P><I style="mso-bidi-font-style: normal"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><o:p> </o:p></SPAN></I></P> <P style="TEXT-ALIGN: justify; MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><STRONG>Mint gyermekkoromban annyiszor, lábaimat magam alá húzva ülök a frissen sarjadt, zöld fűben. Felettem a kék ég, előttem a cseresznyevirágzás. Két hatalmas fa. Apám ültette mindkettőt. Festeni sem lehetne rájuk több virágot. Az alsó ágait hosszúra metszette, ne kelljen az unokáknak létráról gyümölcsöt szedni, csak kinyújtják a karjukat, ha eljön az idő. A fekete, ropogós cseresznyék ideje. Most fürtökben, szemmagasságban virágcsokrok, rajtuk méhek zsongnak szorgosan. Kőhajításnyira a tyúkudvar. <SPAN style="mso-spacerun: yes"> </SPAN>A vén kakas a szeme sarkából figyeli minden mozdulatom, a tyúkok bátrabbak, alig karnyújtásnyira önfeledten kapirgálnak. Élvezik a tavaszt. Igazuk van. Én is ezt teszem.<SPAN style="mso-spacerun: yes">  </SPAN>Dúdolom a dalt, ami már napokkal ezelőtt befészkelte magát a tudatomba.<o:p></o:p></STRONG></SPAN></P> <P style="TEXT-ALIGN: justify; MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><STRONG><SPAN style="mso-spacerun: yes"> </SPAN>„Indulj el egy úton…” Szemem akaratlanul is az utat nézi. Fehér murvával felszórt aprócska ösvény. Épp egy kocsinyomnyi. Ezen indultam sok-sok évvel ezelőtt, ezen térek vissza mindig, amikor békére vágyom. A bástya itt-ott düledezik, a szomszéd szőlőt gaz borítja, a sarki pince oldala bedőlt, a rétet a ház mellett benőtte a galagonya.<o:p></o:p></STRONG></SPAN></P> <P style="TEXT-ALIGN: justify; MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><o:p><STRONG> </STRONG></o:p></SPAN></P> <P style="TEXT-ALIGN: justify; MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><STRONG><SPAN style="mso-spacerun: yes"> </SPAN>„Én is egy másikon…” A hegyre vezető ösvényt is elnyelte az erdő. Gyermekként tavasszal azon indultunk ibolyázni. Alig vártuk a jó időt. Ismertünk a hegyen minden fát és bokrot. Minden öreget és fiatalt. Tudtuk, hol kapunk egy almát, hol egy darab kalácsot, melyik kútban a legjobb a víz, melyik réten nő a legfinomabb sóska. <SPAN style="mso-spacerun: yes"> </SPAN>Néha a tilalom ellenére felmentünk egészen a szikláikig. Végig a Kályhavállán, aztán a hegyet megkerülve a bányaúton jöttünk haza. <SPAN style="mso-spacerun: yes"> </SPAN>A hatalmas sziklaembereket régen elnyelte a bánya, az ibolyát a bozót, a kutak kiszáradtak, az emberek elköltöztek. Ma már nem ismerem egyiket sem, talán csak az utakat.<o:p></o:p></STRONG></SPAN></P> <P style="TEXT-ALIGN: justify; MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><BR><STRONG>„Hol egymást találjuk…” A szomszéd néni otthon fekszik kiterítve, a másik pár hónapja halt meg. A Hosszú féle birtokot eladták, a falu felőli oldalon már csak osztrákok vannak. <SPAN style="mso-spacerun: yes"> </SPAN>Elfordulok a hegytől. Nézem a völgyet, az örökké zöld fenyvest, az utat, ami átvisz a Véndekre. Emlékfoszlányok tolakodnak elő újra. Izgalmas kirándulások a vadnyomokkal teli erdőn, a szamóca íze, a frissen szedett gomba illata, az egészséges félelem. A napozó siklók, akik miatt kilométereket kerültünk, a békák pazar hangversenye. <o:p></o:p></STRONG></SPAN></P> <P style="TEXT-ALIGN: justify; MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><o:p><STRONG> </STRONG></o:p></SPAN></P> <P style="TEXT-ALIGN: justify; MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><STRONG><SPAN style="mso-spacerun: yes"> </SPAN>„Egymáshoz se szóljunk…” Ugat a kutya. Idegenek jönnek, majd mennek némán. Köszönés nélkül. Nem hegyi emberek. A hegy törvénye nem engedi, hogy köszönés nélkül elmenjen valaki a ház előtt. A gyereknek elsőként tanították meg a tiszteletadás szavait. Még ma is azon kapom magam, hogy a városban is előre köszöntöm az embereket. <o:p></o:p></STRONG></SPAN></P> <P style="TEXT-ALIGN: justify; MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><STRONG>Dúdolom a dalt. Rágcsálom az apró sóskaleveleket, szólok a kutyának, hogy legyen kicsit csendben, aztán felkelek, tyúkhúrt szedek a tyúkoknak, megölelem apám, s anyám, és elindulok vissza az úton. Azon a másikon.<o:p></o:p></STRONG></SPAN></P> <P style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><I style="mso-bidi-font-style: normal"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><o:p> </o:p></SPAN></I></P> <P style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><o:p> </o:p></SPAN></P> <P style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt" class=MsoNormal><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Comic Sans MS'; COLOR: #993300"><o:p> <A href="http://2.bp.blogspot.com/_tqjImLwTwgE/S7opR6veRqI/AAAAAAAAH9s/VExw9qr8_c4/s1600/m%C3%A9hes.jpg"><IMG border=0 alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_tqjImLwTwgE/S7opR6veRqI/AAAAAAAAH9s/VExw9qr8_c4/s320/m%C3%A9hes.jpg"></A></o:p></SPAN></P> <P></P>rich