- Legal\u00e1bb annyit mondjon, hol keress\u00fck! \u2013 k\u00e9rte a n\u0151, de a v\u00e1laszt m\u00e1r meg sem v\u00e1rta, sok volt a dolog, futott a konyh\u00e1ba, hogy m\u00e9g az utols\u00f3 poharakat becsomagolja. \u0150 is becsomagolt m\u00e1r. Mindent, ami kellhet. Belef\u00e9rt a tariszny\u00e1ba. Egy f\u00e9nyk\u00e9p, egy olvas\u00f3, egy Biblia. Ennyi, t\u00f6bbre nem is lesz sz\u00fcks\u00e9ge. <\/SPAN> V\u00e1llai el\u0151reg\u00f6rnyedtek, cipelte rajtuk hetven \u00e9ve minden terh\u00e9t. Volt el\u00e9g. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az ut\u00f3bbi id\u0151ben. Tal\u00e1n minden baj ott kezd\u0151d\u00f6tt, amikor a feles\u00e9ge, a Roz\u00e1l meghalt, az Isten nyugosztalja. Nagy beteg volt, hossz\u00fa ideig tartott a szenved\u00e9se, az utols\u00f3 napokban \u00e9l\u0151 halott volt m\u00e1r, nehezen b\u00e9k\u00e9lt meg a sorssal, de a j\u00f3 Isten csak mag\u00e1hoz sz\u00f3l\u00edtotta. Ahogy jobban visszan\u00e9zett a m\u00faltba, l\u00e1tta a n\u0151t elad\u00f3 l\u00e1nyk\u00e9nt, ahogy szalad a locsol\u00f3 leg\u00e9nyek el\u0151l, siet a templomba, vagy \u00e9ppen karj\u00e1n a kos\u00e1rral fut a boltba. Milyen gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt! Az apja, tehet\u0151s gazda, nem egy ilyen j\u00f6tt-ment \u00e9henk\u00f3r\u00e1sznak sz\u00e1nta a l\u00e1ny\u00e1t, mint \u0151, de a Roz\u00e1l szembe sz\u00e1llt vele. Hi\u00e1ba tagadta ki az apja, s\u00edrt az anyja, csak \u0151t v\u00e1lasztotta, a nincstelen, senki Dalos Varga N\u00e1ndit. Most is eg\u00e9szen el\u0151tte van a lakodalmuk. Tiszt\u00e1n eml\u00e9kszik a k\u00e1ntor \u00e9nek\u00e9re, a pap im\u00e1j\u00e1ra, a vadul dajdajoz\u00f3 rokons\u00e1gra, ahogy ropt\u00e1k a cs\u00e1rd\u00e1st, itt\u00e1k a bort. A Roz\u00e1l kipirult arc\u00e1ra, a kis g\u00f6dr\u00f6csk\u00e9ire, amikor sz\u00edvb\u0151l, boldogan nevetett. Olyan sz\u00e9p volt, hogy belefacsarodik az \u00f6regember sz\u00edve, ha r\u00e1gondol. Azt\u00e1n az els\u0151 \u00e9jszaka a kiskamr\u00e1ban, amit az apj\u00e1\u00e9kn\u00e1l kaptak. Alig f\u00e9rt el a szalmazs\u00e1k, moccanni is alig volt hely, finom levendulaillat volt a leveg\u0151ben, a Roz\u00e1l illata, \u00e9s akkor \u0151k voltak a legboldogabbak a vil\u00e1gon. Megd\u00f6rzs\u00f6lte a szem\u00e9t, sz\u00e9tn\u00e9zett a vid\u00e9ken. A nap b\u00faj\u00f3csk\u00e1t j\u00e1tszott a felh\u0151kkel. N\u00e9ha t\u00fczesen kin\u00e9zett, hogy a m\u00e1sik percben \u00fajra elb\u00fajjon az arra vonul\u00f3 felh\u0151k m\u00f6g\u00f6tt. A kasz\u00e1l\u00f3 mellett ment \u00e9ppen. Meg\u00e1llt kicsit, hogy p\u00e1r sz\u00e1l vir\u00e1got szak\u00edtson, azt\u00e1n, ahogy \u00f6reg l\u00e1bai b\u00edrt\u00e1k nekiindult \u00fajra. Fel a hegynek. Mi is t\u00f6rt\u00e9nt azut\u00e1n? Minden \u00e9vben dolgozott l\u00e1t\u00e1st\u00f3l vakul\u00e1sig. Nem csak a Roz\u00e1l miatt, nem is a kis N\u00e1ndika miatt, akivel megaj\u00e1nd\u00e9kozta \u0151ket a j\u00f3 Isten, hanem, hogy megmutassa a Roz\u00e1l apj\u00e1nak, hogy ember \u0151, k\u00e9pes p\u00e1ntlik\u00e1ban j\u00e1ratni a feles\u00e9g\u00e9t, nem kell koldulni, m\u00e1s kenyer\u00e9t enni, meg k\u00f6lcs\u00f6n k\u00e9rni senkit\u0151l. Sz\u00e9p, nagy h\u00e1zat \u00e9p\u00edtett a falu k\u00f6zep\u00e9n. A fi\u00e1t tan\u00edtatta, tan\u00e1rembert faragott bel\u0151le, azt\u00e1n amikor az megn\u0151s\u00fclt, a h\u00e1zat kib\u0151v\u00edtett\u00e9k, a fiatalokat \u00edgy seg\u00edtett\u00e9k. Sz\u00e9pen, b\u00e9kess\u00e9gben \u00e9ltek. Tal\u00e1n csak a meny\u00e9vel nem tal\u00e1lta meg a hangot, azzal nem szeretett besz\u00e9lgetni, a n\u0151 mindig \u00e9reztette vele, hogy csak egy tanulatlan paraszt. Ki persze sohasem mondta, de tudni lehet azt szavak n\u00e9lk\u00fcl is. Egy lev\u00e9l a l\u00e1ba fej\u00e9re hullott. Bossz\u00fasan od\u00e9bb r\u00fagta, de ett\u0151l a mozdulatt\u00f3l olyan f\u00e1j\u00e1s cik\u00e1zott a l\u00e1b\u00e1ba, hogy a k\u00f6nnye csordult, \u00e9s majdnem felord\u00edtott. Mint a v\u00e9n f\u00e1r\u00f3l a levelek, \u00fagy hullottak a komor gondolatok az \u00f6reg fej\u00e9re, \u00e9s nagy szomor\u00fas\u00e1g vette be mag\u00e1t a lelk\u00e9be, ahogy a temet\u0151h\u00f6z k\u00f6zeledett. Mit keres \u0151 m\u00e9g mindig itt az \u00e9letben, amikor a szerettei mind itt vannak a temet\u0151 hideg f\u00f6ldj\u00e9ben? Egym\u00e1s mellett fekszenek b\u00e9kess\u00e9gben, a Roz\u00e1l meg a fia. Hamar elmentek egym\u00e1s ut\u00e1n. A Roz\u00e1lt elvitte a r\u00e1k, N\u00e1ndit meg a sz\u00edvinfarktus. Tal\u00e1n f\u00e9l \u00e9v sem telt el, hogy az anyja ut\u00e1n ment. \u00c9ppen hogy csak r\u00e1\u00edratta a h\u00e1zat, hogy megsp\u00f3rolja neki a k\u00f6vetkez\u0151 hagyat\u00e9ki illet\u00e9ket. J\u00f3 lesz ez \u00edgy, gondolta akkor. A helye mindig meglesz, tal\u00e1n egy t\u00e1ny\u00e9r levest is kap, azt\u00e1n csak elbogar\u00e1szik a h\u00e1z k\u00f6r\u00fcl. Egy ilyen h\u00e1zn\u00e1l mindig akad munka b\u0151ven. <\/SPAN>Honnan lehetett azt tudni, hogy a N\u00e1ndi ennyire siet az anyja ut\u00e1n, \u00e9s \u0151t itt hagyj\u00e1k egyed\u00fcl a meny\u00e9vel meg az unok\u00e1val? \u00dagy is volt. Fel\u00e1sta, elvetette a kertet, j\u00e1rt fel a hegyre, metszette, kap\u00e1lta, permetezte a sz\u0151l\u0151t, gondozta a j\u00f3sz\u00e1gokat. Rendben is volt minden. <\/SPAN>Az unoka is f\u00e9rjhez ment, ott maradtak a h\u00e1zban, volt hely b\u0151ven. Jutott k\u00fcl\u00f6n szoba a d\u00e9dik\u00e9nek is. Minden sz\u00e9p volt. Eg\u00e9szen addig a napig. Azon a napon azzal j\u00f6tt haza az unoka f\u00e9rje, hogy bez\u00e1rt\u00e1k a gy\u00e1rat, ahol dolgozott. Nincs munka, semmit sem tudtak felaj\u00e1nlani. Nagyot s\u00f3hajtott. R\u00e1t\u00f6rt az a sz\u00f6rny\u0171s\u00e9ges \u00fcress\u00e9g \u00e9rz\u00e9s. A sz\u00edve a tork\u00e1ban dobogott, verejt\u00e9k \u00fctk\u00f6z\u00f6tt ki a homlok\u00e1ra, akadozva vette a leveg\u0151t. Csak m\u00e9g egy kicsit, mondta csak \u00fagy mag\u00e1nak. N\u00e9h\u00e1nyszor meg kellett \u00e1llnia, azt gondolta, akkor tal\u00e1n cs\u00f6kken a szor\u00edt\u00e1s a mellkas\u00e1ban, amivel olyan neh\u00e9z megbirk\u00f3zni. <\/SPAN>- Holnap reggel bemegy\u00fcnk a v\u00e1rosba, \u00e9s a Tatus is vel\u00fcnk j\u00f6n! \u2013 mondta az unok\u00e1ja \u2013 Van egy meglepet\u00e9s\u00fcnk! Kor\u00e1n reggel indultak aut\u00f3val. Az \u00f6reg nem volt elragadtatva a dologt\u00f3l, nem szerette a meglepet\u00e9seket, a gyerekekb\u0151l meg nem lehetett kih\u00fazni semmit. M\u00e9g a menye is csak rejt\u00e9lyesen mosolygott, vagy ker\u00fclte a pillant\u00e1s\u00e1t. Rosszat sejtett. Egy nagy, emeletes h\u00e1zhoz mentek. A k\u00f6rny\u00e9k tele volt hasonl\u00f3, behem\u00f3t \u00e9p\u00fcletekkel. Sehol egy kis z\u00f6ld, egy kis erd\u0151, vagy egy darabka kert. Lifttel mentek egyre feljebb, majd becs\u00f6ngettek egy sz\u0171k folyos\u00f3r\u00f3l ny\u00edl\u00f3 apr\u00f3 lak\u00e1sba. Azt\u00e1n csak \u00e1llt egy szob\u00e1ban, amire azt mondt\u00e1k, hogy az lesz az \u00f6v\u00e9. Sz\u00f3hoz sem jutott. - H\u00e1t van \u00e9nnekem h\u00e1zam, van nekem szob\u00e1m is, nem is ilyen kis eg\u00e9rlyuk, mint ez itt! \u2013 mondta indulatosan. - Ne legyen m\u00e1r ilyen makacs, Tata! El kell adni a h\u00e1zat, itt van nek\u00fcnk munka, iskola a gyereknek. Megl\u00e1tja, milyen sz\u00e9pen berendezz\u00fck ezt a maga szob\u00e1j\u00e1t! Nem kell majd dolgoznia semmit, \u00e9l, mint Marci Hevesen! \u2013 b\u00e9k\u00edtgette az unok\u00e1ja, de vigasztalhatatlan volt. \u00dagy \u00e9rezte, \u00f6sszenyomj\u00e1k a falak, j\u00f6nnek egyre k\u00f6zelebb, nem engedik leveg\u0151t venni. K\u00e9t l\u00e9p\u00e9s erre, h\u00e1rom arra. Ha kin\u00e9z az ablakon, ann\u00e1l rosszabb. \u00c9melyeg \u00e9s sz\u00e9d\u00fcl, forognak azok a nagy h\u00e1zak, t\u00e1ncolnak, d\u00fcl\u00f6ng\u00e9lnek. Nem, ezt \u0151 nem tudja megszokni. H\u00e1t mi\u00e9rt is \u00e9lt \u0151 tulajdonk\u00e9ppen, hogy v\u00e9ns\u00e9g\u00e9re egy kutya\u00f3lban, kegyelemkeny\u00e9ren \u00e9ljen? V\u00e9gre a temet\u0151h\u00f6z \u00e9rt. Elrendezte a k\u00e9t s\u00edron a hozott vir\u00e1gokat, megsimogatta a hideg k\u00f6vet, ahol a Roz\u00e1l fej\u00e9t gondolta, a tariszny\u00e1b\u00f3l el\u0151vette az im\u00e1ds\u00e1gos k\u00f6nyv\u00e9t, azt\u00e1n csak \u00fagy fejb\u0151l elmondott egy Miaty\u00e1nkot. - Nyugodjatok b\u00e9kess\u00e9gben! \u2013 fejet hajtott, azt\u00e1n elindult tov\u00e1bb az \u00faton, fel a sz\u0151l\u0151be. A m\u00falt h\u00e9ten sietve elrendezett mindent. A hord\u00f3k abroncsait megh\u00fazatta, a pr\u00e9sh\u00e1zat kimeszelt\u00e9k, azt\u00e1n szombaton lesz\u00fcreteltek. Most ott forr a hegy leve a pinc\u00e9ben, azt sem tudja, kinek, minek. Ha elmennek az is itt marad, m\u00e9gse akarta, hogy befejezetlen dolga maradjon. A kasz\u00e1t visszavitte a szomsz\u00e9dba, a ty\u00fakudvar ker\u00edt\u00e9s\u00e9t megfoltozta. \u00dagy \u00e9rezte, szor\u00edtja valami a tork\u00e1t, mintha valami hurok fojtan\u00e1. Ki\u00e9 lesz a kert? Kinek gondozta a f\u00e1kat, gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6ket, ki issza meg a bort? M\u00e9g gy\u00f3nni is elment. Az \u00f6reg pl\u00e9b\u00e1nos meg is lep\u0151d\u00f6tt, utolj\u00e1ra a gy\u00e1szmis\u00e9n volt a templomban, de most \u00fagy \u00e9rezte, meg kell b\u00e9k\u00e9lnie Istennel, ne \u00e9rje k\u00e9sz\u00fcletlen\u00fcl a dolog. A sz\u0171k horhosba \u00e9rt. Itt az \u00fat k\u00e9tfele \u00e1gazott, a keresztez\u0151d\u00e9sben mag\u00e1nyos pl\u00e9hkereszt. Meg\u00e1llt egy pillanatra, keresztet vetett, azt\u00e1n elindult egyed\u00fcl felfele a sz\u0171k m\u00e9ly\u00faton. Egyre nehezebben ment a j\u00e1r\u00e1s. A meredek kaptat\u00f3, a tork\u00e1ban kalap\u00e1l\u00f3 sz\u00edve, a l\u00e1b\u00e1ba nyilall\u00f3 f\u00e1jdalom, az utat felsz\u00e1nt\u00f3 v\u00edzmos\u00e1sok mind nehez\u00edtett\u00e9k a j\u00e1r\u00e1st, de m\u00e9gsem \u00e1llt meg. Nem akarta bevallani mag\u00e1nak, hogy f\u00e9l. Mindig is f\u00e9lt a v\u00e1ltoz\u00e1st\u00f3l, a k\u00f6lt\u00f6z\u00e9st\u0151l, \u00e9s ez az \u00fat most nagyon hossz\u00fa lesz. Nagyot s\u00f3hajtott \u00fajb\u00f3l, s csak ment, l\u00e9pegetett kih\u00fazott gerinccel, de ki\u00e9gett, \u00fcres tekintettel. Amikor fel\u00e9rt, k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett. Megpihentette a szem\u00e9t a falun, idel\u00e1tszott a templomtorony, a temet\u0151, sejteni lehetett a h\u00e1zat, ahol m\u00e1r biztosan v\u00e1rj\u00e1k. Le\u00fclt egy kicsit a di\u00f3fa al\u00e1, od\u00e1bbr\u00fagott egy lehullott di\u00f3t. Kiny\u00fajtotta f\u00e1j\u00f3s l\u00e1bait, \u00fclt egy kicsit, hogy csituljon a mell\u00e9ben a zakatol\u00e1s, azt\u00e1n a tariszny\u00e1b\u00f3l el\u0151vette kincseit. Az esk\u00fcv\u0151i k\u00e9pet a zak\u00f3ja bal zseb\u00e9be rakta, csukl\u00f3j\u00e1ra tekerte az olvas\u00f3t, jobb kez\u00e9be a botot, balba az imak\u00f6nyvet, azt\u00e1n elindult le a pinc\u00e9be. El\u0151sz\u00f6r nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi. Azt\u00e1n hirtelen sz\u00ednes karik\u00e1k kezdtek forogni a szeme el\u0151tt, ismeretlen hang suttogott a f\u00fcl\u00e9be, hogy fek\u00fcdj\u00f6n le, minden rendben lesz. \u00c9s \u0151 engedelmesen lefek\u00fcdt a f\u00f6ldre, pedig tudta, hogy nem lenne szabad, de akkor j\u00f6tt a Roz\u00e1l, azzal a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 mosoly\u00e1val h\u00edvta, csalogatta egyre messzebb. \u0150 meg ment ut\u00e1na, mert \u00e9rezte, hogy ahova megy, ott j\u00f3 lesz neki, ott t\u00e1gas lesz a szoba, \u00e9s vir\u00e1gok illatoznak, ott lesz mindenki, akit szeret. ![\"\"](\"http:\/\/1.bp.blogspot.com\/_tqjImLwTwgE\/SPh6VXklLvI\/AAAAAAAADDU\/M71uYk__-qQ\/s320\/DSCF3603.JPG\")
<\/P>","type":"rich"}