- Rossz v\u00e9r \u2013 mondta a nevel\u0151apa r\u00f6h\u00f6gve, mik\u00f6zben becsukta m\u00f6g\u00f6tte az ajt\u00f3t.
- Kurva! \u2013mondta a fi\u00fa eltorzult arccal, mik\u00f6zben pofon v\u00e1gta.
Ismerte az \u00e9rz\u00e9st. Nagyon is j\u00f3l. El\u0151sz\u00f6r csak a mellkasa szorul \u00f6ssze, mintha jeges k\u00e9zzel markoln\u00e1k a bal oldal\u00e1t, azt\u00e1n sz\u00e9p lassan felk\u00faszik a tork\u00e1ba, hogy azt\u00e1n felt\u00f6rj\u00f6n, mint egy vulk\u00e1n, a k\u00e9ts\u00e9gbeesett s\u00edr\u00e1s. Nem olyan ez, mint egy hirtelen felvillan\u00e1s. Nem. Sokkal ink\u00e1bb, mint egy h\u00f3g\u00f6rgeteg. Kicsiben indul, de azt\u00e1n k\u00e9rlelhetetlen\u00fcl n\u00f6vekszik, eg\u00e9szen addig, m\u00edg mindent el nem \u00e1raszt. Undorodott. Undorodott az eg\u00e9sz vil\u00e1gt\u00f3l, a gyomra forgott, a sz\u00e9gyen\u00e9rzet fojtogatta. Nem vitt mag\u00e1val semmit, csak a sz\u00e9gyent. A kapu fel\u00e9 menet m\u00e9g nekid\u0151lt a v\u00e1lyogfalnak, tal\u00e1n, hogy el ne essen, vagy az\u00e9rt, hogy utolj\u00e1ra besz\u00edvja az otthon illat\u00e1t. Az otthon\u00e9t, amelyik becsapta. A bozontos kutya odad\u00f6rg\u00f6l\u0151z\u00f6tt a l\u00e1b\u00e1hoz. Leny\u00falt, megsimogatta a fej\u00e9t, majd hat\u00e1rozottan od\u00e9bb tess\u00e9kelte. Elsz\u00e1nt l\u00e9ptekkel haladt a gy\u00e9r vil\u00e1g\u00edt\u00e1s\u00fa utc\u00e1n a foly\u00f3 fel\u00e9. Hideg volt, de ez nem tartotta vissza, konokul sietett el\u0151re. Kapualjak, l\u00e1mpaoszlopok, kuk\u00e1k mellett haladt el, csupa olyan dolog, gondolta, amiket soha sem fog t\u00f6bb\u00e9 l\u00e1tni. Bosszantotta a h\u00e1zakb\u00f3l kihallatsz\u00f3 tompa nevet\u00e9s, a leves illat, a kutyaugat\u00e1s. Mintha mindez az \u00e9letre eml\u00e9keztetne, amihez neki hamarosan semmi k\u00f6ze nem lesz. <\/SPAN>Lehelete feh\u00e9r k\u00f6dk\u00e9nt \u00f6lelte k\u00f6r\u00fcl az arc\u00e1t, mintha a lelke t\u00e1vozna apr\u00f3 adagokban. Jobb is \u00edgy, gondolta, tal\u00e1n elfogy, mire oda\u00e9r. B\u00edzott benn, hogy el\u00e9g er\u0151s lesz. Er\u0151sebb, mint azon a d\u00e9lut\u00e1non, amikor a nevel\u0151apja bez\u00e1rta a szobaajt\u00f3t. Er\u0151sebb, mint amikor ny\u00fcsz\u00edtve kuporgott a sarokban, miut\u00e1n a f\u00e9rfi dolga v\u00e9gezt\u00e9vel mag\u00e1ra hagyta. Er\u0151sebb, mint az anyja, aki nem vette v\u00e9delm\u00e9be, mindezt csak hagyta. Nem akart szemben\u00e9zni a saj\u00e1t f\u00e9lelm\u00e9vel. F\u00e9lt m\u00e1r eleget. Most er\u0151s akart lenni, le akarta gy\u0151zni az \u00e9let\u00f6szt\u00f6nt. Mintha ez a meg\u00fajult hat\u00e1rozotts\u00e1g felmeleg\u00edtette volna elg\u00e9mberedett tagjait. M\u00e9g egyszer, fut\u00f3lag v\u00e9giggondolt mindent. \u00cdgy lesz ez j\u00f3, nyugtatgatta mag\u00e1t, mik\u00f6zben el\u00e9rte a foly\u00f3 \u00e1rter\u00e9t. A h\u00eddig m\u00e9g \u00e1t kell evick\u00e9lnie a rakod\u00f3part k\u0151tenger\u00e9n. Csetlett, botlott, egy \u00e9les k\u0151 fels\u00e9rtette a l\u00e1b\u00e1t. A hirtelen j\u00f6tt f\u00e1jdalom feld\u00fch\u00edtette. Lassan haladt, legal\u00e1bbis \u00edgy \u00e9rezte. V\u00e9gre felsejlett el\u0151tte a h\u00edd. Az \u00e9jszaka s\u00f6t\u00e9tje csak sejtetni engedte az ac\u00e9lszerkezetet. Felkapaszkodott a t\u00f6lt\u00e9s oldal\u00e1n, majd elindult a h\u00edd k\u00f6zepe fel\u00e9. Ott meg\u00e1llt egy pillanatra, p\u00e1r m\u00e1sodpercig idegesen topogott, majd egy hirtelen mozdulattal \u00e1tlend\u00fclt a korl\u00e1ton, \u00e9s az arasznyi k\u00fcls\u0151 peremen egyens\u00falyozott. Csak n\u00e9zte \u00e9s hallgatta a m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gteljesen h\u00f6mp\u00f6lyg\u0151 vizet. R\u00e1n\u00e9z\u00e9sre olyan egyszer\u0171nek t\u0171nt az eg\u00e9sz, m\u00e9gsem tudott mozdulni. Szomj\u00fas\u00e1g gy\u00f6t\u00f6rte, a j\u00e9ghideg vaskorl\u00e1t kegyetlen\u00fcl \u00e9gette a kez\u00e9t, nagyon billegett \u00e9s f\u00e1zni kezdett. Gyorsan t\u00fal kellene esni a dolgon, gondolta, t\u00edzig sz\u00e1molok, \u00e9s \u2026 Gyerekkor\u00e1ban \u00e9rzett hasonl\u00f3t a nagyanyj\u00e1n\u00e1l, amikor a cseresznyef\u00e1r\u00f3l, a padl\u00e1sr\u00f3l, vagy a sz\u00e9nabogly\u00e1r\u00f3l kellett leugrani. Csak elindulni neh\u00e9z, csak akkor van egy kis f\u00e9lsz. Csak le kell gy\u0151zni, ak\u00e1r sz\u00e1molva, vagy \u00e9nekelve, azt\u00e1n m\u00e1r mosolyogtat\u00f3an egyszer\u0171 minden. M\u00e1r akkor is lassabban sz\u00e1molt a v\u00e9g\u00e9n. Hirtelen felemelte a fej\u00e9t, messzire n\u00e9zett, a k\u00f6nnyein t\u00falra. V\u00e9g\u00fcl mindenki elnyeri m\u00e9lt\u00f3 b\u00fcntet\u00e9s\u00e9t, gondolta, \u00e9s visszam\u00e1szott a h\u00eddra. Tov\u00e1bb kell mennie. Dolga van. A hajnal m\u00e1r a vonaton tal\u00e1lta. \u00datban a nagyanyj\u00e1hoz.<\/SPAN><\/P>\r\n <\/SPAN> <\/P>\r\n![](\"http:\/\/kepmester.silihost.hu\/images\/225\/1851\/00000008.jpg\")
<\/DIV>","type":"rich"}