<\/P>\r\n
Azt hiszem, a gy\u00f6trelmek el\u0151l az emberek jobb\u00e1ra a j\u00f6v\u0151be menek\u00fclnek. Tal\u00e1n elk\u00e9pzelnek egy vonalat az id\u0151 v\u00e9gtelen s\u00edkj\u00e1n, tekintet\u00fcket r\u00e1szegezik \u00e9s v\u00e1rj\u00e1k a csod\u00e1t. Szent\u00fcl hiszik, hogy ha azt a vonalat v\u00e9re valah\u00e1ra el\u00e9rik, akkor a szenved\u00e9s megsz\u0171nik l\u00e9tezni. Csakhogy nem minden ember l\u00e1t maga el\u0151tt vonalat. Azok az emberek mihez kezdjenek? Azoknak csak a visszatekint\u00e9s ny\u00fajthat valami kev\u00e9ske vigaszt. B\u00e1lv\u00e1ny lettem. Igen, b\u00e1lv\u00e1ny. Nem egy im\u00e1dott, magasztalt \u00e9s csod\u00e1lt b\u00e1lv\u00e1ny, csup\u00e1n egy int\u0151 jel. Egy darabka k\u0151, amit od\u00e9bb lehet r\u00fagni, ha \u00fagy tetszik, vagy el lehet \u00e1tkozni, ki lehet nevetni csup\u00e1n az\u00e9rt, mert nem tanulta meg a leck\u00e9t, mert nem l\u00e1tta maga el\u0151tt a vonalat. Egy b\u0171n\u00f6s n\u0151, akinek a b\u00fcntet\u00e9se nagyon nagy. T\u00fal nagy a b\u0171n\u00e9hez k\u00e9pest. Mert mit tettem \u00e9n? H\u00e1tran\u00e9ztem. Igen. H\u00e1tra. Kor\u00e1n reggel indultunk a h\u00e1zak \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban, sik\u00e1torokon \u00e1t, bujk\u00e1lva, menek\u00fclve. Ker\u00fclt\u00fcnk minden helyet, ahol emberekkel tal\u00e1lkozhattunk volna. Senkit\u0151l sem b\u00facs\u00fazhattunk, semmit nem vihett\u00fcnk magunkkal. M\u00e9g egy apr\u00f3cska eml\u00e9ket sem. Sietni kellett. Ezt mondta a parancs. Parancs! Eg\u00e9sz \u00e9let\u00fcnk\u00f6n \u00e1t valamif\u00e9le parancsnak igyeksz\u00fcnk megfelelni, El\u0151bb any\u00e1nk parancs\u00e1nak, ap\u00e1nk parancs\u00e1nak, Isten parancs\u00e1nak, az urunk parancs\u00e1nak! Egy asszony \u00e9lete az engedelmess\u00e9g. Szolg\u00e1lat, beh\u00f3dol\u00e1s a parancsoknak. Most is parancs j\u00f6tt. Ennek a parancsnak m\u00e9g az uram is engedelmeskedett. Ez a parancs most kegyetlenebb volt az \u00f6sszes eddigin\u00e9l. Ez f\u00f6ld\u00f6nfut\u00f3v\u00e1 tett benn\u00fcnket. Gy\u0171l\u00f6ltem. Valami k\u00e9sz\u00fclt, valami nagyon rossz. \u00c9reztem a vibr\u00e1l\u00e1st a leveg\u0151ben. A nap nem \u00fagy kelt fel, ahogy eddig szokott, a madarak nem \u00e9nekeltek, az utc\u00e1k \u00fcresen \u00e1s\u00edtoztak, a leveg\u0151 sem rezzent. Hal\u00e1l szaga minden\u00fctt. Mint m\u00e1r mondtam, a falak \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban osontunk. El\u0151l a k\u00e9t l\u00e1ny. Milyen sz\u00e9pek! Istenem! \u00c9n is ilyen voltam r\u00e9gen, bronz b\u0151r\u00f6m\u00f6n j\u00e1tszott a napf\u00e9ny, hajamba kapott a sz\u00e9l. Pajt\u00e1saimmal a k\u00fatn\u00e1l j\u00e1tszottunk, m\u00edg any\u00e1nk a szennyest mosta, azt\u00e1n leg\u00e9nyekre v\u00e1rtunk szem\u00e9rmesen. Kors\u00f3nk lassan telt v\u00edzzel. Fel sem mert\u00fcnk n\u00e9zni, csak egym\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt mosolyogva besz\u00e9lt\u00fcnk r\u00f3luk, azt\u00e1n szemles\u00fctve siett\u00fcnk el mellett\u00fck. Akkor s\u00fclt keny\u00e9r illata csiklandozta az orrunkat, fuvol\u00e1k sz\u00f3ltak, p\u00e9nz cs\u00f6rrent, valahol felb\u0151g\u00f6tt egy szam\u00e1r. Boldogok voltunk! Milyen sz\u00e9pek \u00e9s fiatalok! Ezen a reggelen senkivel sem tal\u00e1lkoztunk. Egy \u00e1rva l\u00e9lekkel sem. Nem is volt id\u0151 b\u00facs\u00faz\u00e1sra. Sem l\u00e1nypajt\u00e1sokt\u00f3l, sem asszonyt\u00e1rsakt\u00f3l, sem rokonokt\u00f3l. Ez nagyon f\u00e1jt nekem. <\/SPAN>Csak futottunk, egyre csak siett\u00fcnk. Uram, L\u00f3t tark\u00f3ja egyre csak gy\u00f6ngy\u00f6z\u00f6tt a siets\u00e9g izzadts\u00e1g\u00e1t\u00f3l. Nem b\u00edrtam n\u00e9zni. A sarum g\u00f6d\u00f6rbe l\u00e9pett, megbotlottam. Egy pillanat volt, az eg\u00e9sz. Egy apr\u00f3cska pillanat, sik\u00edtottam is tal\u00e1n, de az uram vissza sem n\u00e9zett r\u00e1m. Csak ment, konokul futott a l\u00e1nyaink ut\u00e1n. Estemben m\u00e9g a nev\u00e9t ki\u00e1ltottam, de futott tov\u00e1bb, mint egy megsz\u00e1llott, \u00e9szre sem vette, hogy lemaradtam. Akkor, ott gy\u0171l\u00f6ltem mindent, ami miatt menek\u00fcln\u00fcnk kellett, a parancsot, ami k\u00e9nyszer\u00edttet arra, hogy feladjam eddigi \u00e9letemet, otthagyjak otthont, rokont, bar\u00e1tot. Rettenetesen mag\u00e1nyosnak \u00e9reztem magam. Estemben n\u00e9ztem vissza. Nem hittem, hogy Isten k\u00e9pes megtartani a kegyetlen \u00edg\u00e9ret\u00e9t. Csak egy pillanat volt. Visszan\u00e9ztem a v\u00e1rosra, hiszen annyi sz\u00e9p eml\u00e9k f\u0171z\u00f6tt oda, a j\u00f6v\u0151 meg annyira bizonytalan volt. Tal\u00e1n csak a ruh\u00e1m r\u00e9sei k\u00f6z\u00f6tt n\u00e9ztem vissza, mert arra gondoltam, hogy mi m\u00e1r megb\u0171nh\u0151dt\u00fck minden b\u0171n\u00fcnket. Hiszen olyan nagy nem volt a v\u00e9tk\u00fcnk. Mi is k\u00ednszenved\u00e9ssel sz\u00fclt\u00fck gyermekeinket, minket is sorvasztott az \u00f6reged\u00e9s, a l\u00e1zak em\u00e9szt\u0151 forr\u00f3s\u00e1ga, gyermekeink korai hal\u00e1la. Mi is s\u00edrtunk, ha t\u00fcske s\u00e9rtette meg a l\u00e1bunkat, ha sebeink elfert\u0151z\u0151dtek. A mi f\u00e9rjeink is v\u00e9reztek idegen fegyverek okozta sebekt\u0151l, vad\u00e1llatok k\u00f6rm\u00e9t\u0151l. Mi is eltemett\u00fck halottainkat. H\u00e1t nem el\u00e9g b\u00fcntet\u00e9s ez p\u00e1r boldog \u00f3r\u00e1\u00e9rt halotti torokon, esk\u00fcv\u0151n, vagy gyermekeink sz\u00fclet\u00e9sekor? Visszan\u00e9ztem, \u00e9s a szememb\u0151l kifordult egy k\u00f6nnycsepp. Akkor t\u00f6rt\u00e9nt. Amikor a leggyeng\u00e9bb voltam, amikor megbotlottam, akkor m\u00e9rte r\u00e1m Isten a b\u00fcntet\u00e9st. Mozdulatlan lettem, hitetlen \u00e9s j\u00f6v\u0151 n\u00e9lk\u00fcli. Az\u00f3ta csak a m\u00e1nak \u00e9lek, mag\u00e1nyosan, megk\u00f6v\u00fclten. S\u00f3b\u00e1lv\u00e1nyk\u00e9nt. <\/P>","type":"rich"}